ÉN.....

Hívjunk engem Sárának... 

A hetvenes évek közepén, egy vidéki nagyvárosban, egy keresztény-zsidó, polgári családban láttam meg a napvilágot. Az iker felemmel régvárt gyermekek voltunk. 

Mivel lánynak születtem, ezért nem ugyanazokat az elvárásokat támasztották velem szemben, mint a testvéremmel, aki az elsőszülött volt és fiúként látta meg a napvilágot.

Cserfes, nagy szívű és szájú, sok energiával, néha kicsit hantázó, csurkás, bogár szemű kislányként sokakat levettem a lábukról, de már nagyon hamar kiderült, hogy nem leszek egy könnyű eset és a két dudás egy csárdában nagyon nehezen fog megférni egymás mellett. 

Édesanyám és Édesapám óvó, néha fájó szeretettel, a legjobb tudásuk szerint próbálták a legjobb példát mutatni, támogatni, nevelni.  

A város egyik meghatározó családjában, egy jogász famíliában éltük az életünket, amelyben természetes elvárás volt, hogy ezeknek az értékeknek megfeleljél, tovább vidd a megszerzett értékeket és ennek megfelelően éld az életed.  Tartást kaptál, erős mintát, polgári értékeket, amelynek megfelelni komoly kihívás volt az egész eddigi életem során ….......