Színház az egész világ….

Szia!

Háááát, az álom megint nem akar visszaszállni a szememre…, de nem baj, mert akkor arra gondoltam, hogy jöjjön a második levelem. Ma a színház szeretetéről írok Neked……

A kettes azt jelenti, hogy ne hagyj fel a hittel és a reménnyel. Higgy és légy bátor! Imáid teljesülőben vannak, még ha ezt egyelőre nem érzékeled is. Na… azért jobb, hogy ez az imám nem teljesült…

Kicsilány koromtól színpadra készültem, azt gondoltam, hogy a világot jelentő deszkák lesznek az én megváltásom az életben, ezért dráma tagozatos osztályba jártam a középiskola első három évében.

De Édesapa ezt annyira nem akarta, hogy amikor kiderült, hogy a gimi igazgatóhelyettese - aki ráadásul a területért volt a felelős - neki régi ismerőse, akkor felhívta, hogy NE VEGYENEK FEL……

A szüleim és Tanárnő (ma is tartom vele a kapcsolatot) elmesélése szerint, ezt nem lehetett megtenni, mert annyira tehetséges voltam. Apa ezért rá bízott…. 

Hááááááááááát, el tudod képzelni mit kaphatott, amikor kiderültek a disznóságaim harmadikban….

Háááát sem színésznő, sem táncosnő nem lettem (bár drámai hősnőnek megmaradtam), de a színház iránti rajongásom megmaradt… Teljesen mindegy, hogy ez mi: balett, táncszínház, opera, operett, vígjáték vagy éppen dráma, csak minőségi legyen! Néha egy nagyon jó előadásba annyira bele tudom engedni magam, hogy már-már úgy érzem, hogy én is ott állok a nagyszerű színészeink mellett a színpadon…., és mivel tudom, hogy milyen óriási meló egy előadás megszületése, ezért én csak akkor hagyok ott egy előadást, ha az már végképp befogadhatatlan a számomra…. Ezért nem kell egy kezemen sem megszámolnom minden ujjamat, hogy hányszor mentem el egy előadásról, mert ez szerintem tiszteletlenség azzal együtt, hogy a szar előadás pedig a nézővel szemben az……

Na de ne erkölcsi prédikációt tartsak, hanem a színház szeretetemről "beszéljek". A rajongásom a színpad illatának megérzésétől, egy jó előadás katarzisától ma is megvan(!), ezért régen és most is sokat járok.

Nagyon sok előadás van amelyre ma is emlékszem például sok-sok évvel ezelőtt húsvétkor a Hegedűs a háztetőn Huszti Péterrel, vagy Eugene O'Neill: Amerikai Elektra előadása a debreceni színházban, vagy éppen kicsilány koromban az Amadeus Mácsai Pál főszereplésével a Madách Kamarában, és Haumann Péter főszereplésével az Őrült nők ketrece az Operettszínházban, amikor nyitott szájjal és csillogó nagy szemmel néztem a második sorban a Művész úr csodálatos átváltozásait és ő meglátta, majd kinézett rám és úgy 5 másodpercre megállt az előadás….és még sorolhatnám. Ezek olyan előadások voltak, ahol volt egy olyan alakítás, amely megérintett. Ezek ébresztettek rá, hogy én nem vagyok ennyire tehetséges, kimagasló és nem a színház a jövőm…

Most négy olyan színházi élményemet szeretném Veled megosztani, amelyek belém égtek….

1., Arthur Miller: Édes fiaim drámájáról pont a napokban meséltem valakinek. 2005-ben láttam előszőr a Madách Színházban Kerényi Imre rendezésében és Huszti Péter főszereplésével. A dráma Amerikában játszódik a II. világháború után. A háborúban Joe Keller elveszítette Larry fiát, ám felesége ezt képtelen elfogadni. Három éve hazavárják a mindenki számára halottnak vélt legnagyobb fiúkat. Ugyan a másik gyermekük, Chris becsületes ifjúvá vált és otthon, az apja vállalkozásában dolgozik, de mégsem boldogok. Nem tudnak felejteni. Egy nap vendég érkezik a házba, Ann, Larry volt mennyasszonya, aki Chrissel új életet tervez….

Életem egyik legmeghatározóbb előadása, nem csak azért a jelenetért, amikor Chris szembesíti az apját annak bűnével és ekkor azt mondja neki, hogy: "Nincs baj…. csak azt hittem, hogy Te más, Te különb vagy…", hanem azért is, mert a darab megnézése közben (4X láttam…) tanultam meg, hogy nem szabad a múltban élni és, hogy a legnagyobb fájdalom után is, bármi áron, de fel kell állni!!!!!

2., A következő Tennessee Williams: A vágy villamosa Tordy Géza rendezésében és Eszenyi Enikő főszereplésével. Én a régi Budapesti Kamara színházban láttam. Ez azért fontos, mert egy igazi kis színház, kis színpad, ezért minden közvetlenül előtted történik…. A történetről nem írok, mert biztos ismered, de az előadásról igen. 

Egy CSODA volt! Ezt is láttam vagy 3X, különböző életszakaszaimban, és mindig valami újat tanultam belőle, és minden alkalommal beleszédültem a sírásba, a fájdalomban a legvégén…. amikor Blanche már megőrült és jönnek érte….

Ebben az előadásban Eszenyi egy szál fehérneműben, teljesen kikészülve, borzosan, a festék szétkenve az arcán, botladozva kijött a színpad legelejére és kinyitotta azt a bőröndöt, amellyel a legelején megérkezett, mint a NAGYASSZONY, abba ő most összetörve, megsemmisülve összehajtogatta magát és belefeküdt, a tetejét pedig magára zárta….

Hihetetlen volt! Megfagyott a levegő, a csönd minden alkalommal körbe ölelt mindenkit és ebben a valamiben csontig hatolt a fájdalma….. 

Akkor döntöttem el, hogy én soha senki miatt sem kerülök ilyen állapotba…. Háááát nem jött be………

3., A harmadik Ibsen Nórája a Vígszínházban Marton László rendezésében Hegedűs D. Géza és Eszenyi főszereplésével. Eszenyi ebben is nagyon jó volt, de itt Hegedűs D. Géza játékáért - aki a férjet, Helmert személyesítette meg - mentem még vissza vagy 2X…. és a hazug életünk folyamatos felismeréséért…. Hogy hányan élünk látszatban…. meg azért a küzdelemért is visszamentem, amit Nóra folytatott azért, hogy az általa annyira szeretett férfiről kiderüljön, hogy méltó a szerelmére….

Hááát, ismerjük a darab végét…. amikor Krogstad jogtanácsos levélben tudatja, hogy vége a veszélynek, Helmer "nagylelkűen megbocsát" Nórának… nem a szerelem a kapcsolat igazi értéke, hanem a látszat a fontos….

4., A végére egy kicsit könnyebb jön.... Ugyancsak a Vígszínház és megint Eszenyi…. Marton László rendezésében Albert Ramsdell Gurney: Sylvia című darabja. Sylvia egy kutya…, őt játszotta lélegzetelállítóan Eszenyi…. Hááát, ezt is nagyon sokat láttam….

Ami miatt nagyon fontos számomra, az a feltétel nélküli szeretet és a hűség megélése volt!

Volt egy jelenet benne, amikor Sylviát - mivel egy kis ribanc - a gazdája elviszi az állatorvoshoz és kipakolják…

Eszenyi bejött bekötött hassal, belefeküdt egy kutyakosárba és láttad és érezted a lelki és testi fájdalmát…. az elvesztett nőiességéért, hogy megfosztották valamitől, ami neki nagyon fontos volt, hogy elárulta az akiben megbízott…, majd a hátára feküdt és a fejét és a hasát odanyújtja esdeklő szemekkel a gazdájának (Lukács Sándor) simogatásra…. Láttad a fájdalma ellenére megjelenő szeretetet a szemében és a hűséget a mindezek ellenére feltétel nélkül szeretett és tisztelt gazdája felé… Óriási!!!! 

Ebből is tudom, hogyha valakit tényleg szeretsz, akkor MINDENT MEG LEHET BOCSÁTANI! Az egy másik kérdés, hogy akarsz-e még vele továbbra is együtt maradni….

Jézusom, 4 után egy kicsivel kezdtem el írni és most 6 múlt 5 perccel. Nem éreztem, hogy így repült az idő, pedig úgy éreztem, hogy az ujjaim csak úgy könnyedén szaladnak a billentyűn, és alig tudjak követni a repkedő gondolataimat, emlékeimet és megélt érzéseimet és megtanult leckéimet, amelyeket szerettem volna Veled megosztani….

Csodálatos napot mind a kettőnknek mára!