IGEN!!!!

Szia!

Milyen érdekes, hogy ez lett a hetedik…. A hetes szám fontos szimbolikája megtalálható minden nagy világ civilizációban és vallásban. Hét napunk van, hét fokunk van a fejlődéssel, hét rózsaszínű szirom, és voltak istenek és hét szamuráj stb.

A hét áldott angyalszám, és általában boldogságot hoz. A nagy ősi civilizációkban, kezdve az Egyiptommal, hét volt az örök élet, a teljes körforgás és a dinamikus tökéletesség szimbóluma.

Amikor megszületett, Buddha úgy mérte az univerzumot, hogy hét lépést tett mind a négy irányba. Az egyiptomiak úgy vélték, hogy hét út vezet a mennybe. A keresztény vallásban, amikor a teológiai erényeket összefoglalják; hit, remény, irgalom, óvatosság, mértékletesség, igazság és erő (összesen hét), megkapjuk az erkölcsi élet egyetemességét. Isten hat napra teremtette a világot; a hetedik napon pihent, így szent nap lett.

Na de valójában nem erről akartam most írni, ez csak úgy érdekes lett a számomra…. és mint tudjuk, én nem hiszek a véletlenekben….

A mai gondolataim egy könyvvel indultak el… Most éppen Elisabeth Haich: Beavatás című könyvét olvasom. Sokszor nekikezdtem, de nem voltam kész rá…. Itt feküdt az ágyam mellett, de még nem ment, pedig tudtam, hogy dolgom van a könyvvel…. Egy megváltás lehet a számomra…, egy feloldozás….

Majd tegnap teliholdkor nekikezdtem este, és repült a könyv a lelkemben, de a fáradságtól belealudtam, majd most hajnalban újra nekikezdtem és a szerelemkönyvjelzőmmel tudtam, hogy honnan kell folytatnom…. de az álom már hamarabb elérhette az elmém, mint a szememet és vissza kellett mennem két fejezetet…. Elkezdtem újra olvasni és úgy 1,5 oldal után ütött egy akkorát….

LÁTHATÓVÁ VÁLNI……. Pontosabban a könyvben így jelent meg: "Láthatóvá akartam válni, ez volt a legfőbb kívánságom – de hogyan?" és a könyv rögtön ad is rá egy választ: "Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek." 

Úr Isten!

És eszembe jutott, hogy szerdán a kávézóban azt mondta nekem a Társam, hogy Sok vagyok…. Háááát, már megint…. és jött a gondolat: Láthatóvá válni!

Egész életemben arra törekedtem, hogy látható legyek… Hát ezzel nincs is baj, de a teljes valómban akartam! Legyek olyan fontos valakinek, valakiknek, hogy a valómat meg akarja, meg akarják látni és ezért nem riad, riadnak meg attól, ha sok vagyok, impulzív és még sorolhatnám, mert izgalmas, szerethető vagyok annyira, hogy meg akarja, meg akarják érteni, érezni a valómat, meg akarja, meg akarják érinteni a lelkemet….

Kicsikoromtól kezdve úgy éreztem, hogy a világ nem ért meg…. Nem akar megismerni, megérteni… Ha pedig ezt nem teszi, teszik meg, akkor hogyan tudna, tudnának valóban ENGEM szeretni? Az pedig sohasem volt kérdés, hogy mennyire vágyom a valós figyelemre, megértésre, szeretetre…. 

Mivel mindig megkaptam, hogy ha megmutattam magam, hogy sok vagyok, kezelhetetlen, befogadhatatlan, Hol lehet kikapcsolni?.... Kezdtem elrejteni magam, mássá válni mint aki vagyok. Megpróbáltam azzá válni, akit a világ látni akar…. és majdnem szétrobbantam, belehaltam… 

És mi lett? Elhagytak, összetörtek, leigáztak, megsemmisítettek… És a LELKEM egy fontos darabja meghalt! Elment, nincs többé… Pedig megpróbáltam olyanná válni, aki nem ilyen nehéz, aki befogadhatóbb, aki nem ilyen karcos, aki csendesebb, aki halványabb, aki lágyabb, aki finomabb, aki nem ilyen vibráló, színes, lassabb…. 

MINDENT megpróbáltam…, de valójában nem ment… mert az álarc mögűl kiszivárgott a valódiságom…, de ennek ellenére, folyamatosan haldokoltam….

Most lesz négy éve, hogy valami véglegesen meghalt bennem! És én is Blanche-hoz hasonlóan teljesen kikészülve, borzosan, a festék szétkenve az arcomon, botladozva kijöttem az addigi életemből és kinyitottam a láthatatlan bőröndömet és összetörve összehajtogattam magam benne és magamra zártam, eltűntem, megsemmisültem….

Tudom, hogy én tettem magammal, de akkor is kúrvára fájt!!!!! 

De túl éltem, felépültem, megdolgoztam és megérkeztem az új életemben! Döntést hoztam: a valómban válok láthatóvá! 

Nem takargatom, rejtem el magamat teljesen vagy részben sem a világ elől! Hajlandó vagyok előlépni és önmagamként létezni! És talán a legfontosabb, hogy hajlandó vagyok Önmagam számára is láthatóvá válni! Ezáltal a lehetőségek számára is láthatóvá válni!

Megajándékozom a világot és magamat azzal az ajándékkal, ami Én vagyok. Nem fosztom meg magam tovább attól a csodától ami én vagyok! És talán ez indítja be, el számomra is azokat a lehetőségeket, forrásokat is, amire mindig is vágytam….

Döntöttem és IGENT mondtam Önmagamra és ezáltal a SZABADSÁGOMRA!!!!!! És ha így sok vagyok, nem baj! Valakinek majd jó lesz, hiszen én egy csoda, egy ajándék vagyok………

Igen (Palya Bea)

Holtodiglan
Holtomiglan
Esküvésünk
Pecsételve szóval
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam

Boldogító
Szabadító
Négy betűvel
Életre hívó
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam

Akarod-e őt az
Örökön röppenőt
Tudod-e szeretni őt, az
Erős-gyönge nőt
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam

Ugye sose bántod őt
Az eleve sebezhetőt
Tudod-e szeretni őt
A néha megőrülőt
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam

Igent mondok annak
Az új önmagamnak
Igen mondok annak
Aki igent mond magának
Igen!
Igen!- ezt mondtam

Igen!- ha sírsz
Igen!- ha félsz
Igen legyen
Amit megélsz

Szabad, igen
Simán igen
Mondd, hogy igen
Igeeeen

Igen, ha jó
Igen, ha fáj
Magad elé
Igennel állj

Szabad, igen
Simán igen
Mondd, hogy igen
Igeeeen

Hajthatatlan
Halhatatlan
Igeeeeeeen
Igeeeeeen

Igazi a Holtomiglan
A tükör előtt így állok
Igennel esküszöm és
Magammal eggyé válok!

….. milyen mást jelent így……

Szeretem Magamat és ezért Magamat választottam!  Te is tedd ezt!