Élet….
Szia!
A tizennégyes szám egy egyedi szám, amely ismeretekkel, utazással és ismeretlen területek felfedezésével, tanulásra, valamint a személyes fejlődésre való hajlammal társul.
Az intenzív energiát jelenti, amelyet megfelelően kell irányítani. Ellenkező esetben romboló hatású lehet…..
Hááááát a halál után ez a legmegfelelőbb szám az élethez, amelyet élni mindenek felett…
"ÉVA
Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!
ÁDÁM
És úrnak lenni mindenek felett.
ÉVA
Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,
És mindezért csupán hálát rebegnünk….."
/Madách Imre: Az ember tragédiája/
Háááát, akkor én itt be is fejezném… Na jó nem!
Szerintem az emberi élet nem egyéb, mint magának, az életnek a megvalósulásért, a teljességért folytatott küzdelem. A léleknek a megjelenése a külső valóságban, amely a megismerés útján, azaz a világ megismerésén keresztül valósul meg, majd a megismert világban való életfolytatása, az önkifejezés, a cselekvés, az alkotás, a teremtés.
(Hűűűűűűűűű, de filozofikus lettem…)
Mivel mindenkinek mást jelent az önkifejezés, a cselekvés, az alkotás, a teremtés, ezért az a bizonyos élet értelme mindenkinek más és más lehet.
Számomra valami, ami túlmutat a hétköznapi szükségleteink kielégülésén, ami nem megehető, elfogyasztható, így nem is véges és elfogyó. Ha találunk valami ilyesmit, akkor számunkra ez lehet az az öröm- és értelemforrás az életünkben, amit az égvilágon semmi és senki sem vehet el tőlünk, nem veszélyeztethet és nem akadályozhat, mert a lélek, a szellem ilyenkor is szabad. És azt csinál, amit akar.…..
Hiszek abban, hogy mindenkinek van feladata az életben, ezért bárhogy is legyen, az mindenképpen fontos, hogy megtaláljuk az életünk értelmét, feladatát, mert módot ad a számunkra fontos értékek megjelenésére, megkönnyíti a döntési folyamatainkat, cselekvési tervekkel lát el minket, elviselhetőbbé teszi a szabadságot, elősegíti a közösséghez való tartozást és a halállal való szembenézést, hiszen beteljesítésével hagyhatunk magunk után valamit.
Hogy számomra mit jelent az élet, mi ösztönöz az élet akarásához? Előszőr az merült fel bennem, hogy: Valójában mi is az én életem értelme, feladata?
Van, akinél előbb, van, akinél később jön el a pillanat, hogy felteszi magának ezt a kérdést, de előbb-utóbb mindenki szembe találja magát a kérdéssel. És vannak nagy pillanatok, amikor úgy érezzük, megvan a válasz, máskor azt gondoljuk, soha nem lesz meg…..
Eddig azt gondoltam, hogy az életem értelme, feladata a vágyaim és álmaim megteremtése, amelyről már írtam Neked:
- Hogy önazonosan, boldogan éljek önmagammal és a világgal!
- Hogy tartósan éljem át a beteljesülés érzését! Valódi, maradandó egységben. Egy olyan egységben, ahol egy egymást emelő és támogató közegben a társammal azonossá válok. A lelkével, a gondolataival, a testével, az egész lényével eggyé válok. Ahol én ő vagyok és ő pedig én!
- Hogy ennek az egységnek gyümölcse is szülessen. Egy áldott teher, amelynek kihordása és világrahozatala az egységünk megkoronázása!
- Hogy teremtő, építő, kiteljesítő, alkotómunkát végezzek, amely mindenkinek ad: hitet, reményt, szeretetet, támogatást a személyes életéhez, fejlődéséhez!
- Hogy tiszta, jó, alkotó, támogató, emelő emberekkel kapcsolódjak a jövőben akár családtagként, barátként, munkatársként, ismerősként…. A sok, minőségi együttöltött időnk során!
De ahogy most erről gondolkodtam akkor döbbentem rá, hogy valójában számomra az életem értelme, feladat és ezért az élni akarásom magja a HIT-em és annak elterjesztése!
Én nem igazán beszélgettem senkivel a hitről, de az élet értelméről rengeteget, pedig nekem ez valójában a hitből indul ki… Hiszen az adja meg az életem értemét, amiben hiszek, mert csak azt tudom megteremteni! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, de spiri lett ez…. 😊
Édesapával egyszer beszélgettünk a hitről, amikor már készült az elmenetelére. Arról beszélt, hogy milyen jó lett volna jobban hinnie Istenben vagy valamiben… Akkor ott az volt az egyetlen vágya, hogy de jó lett volna hinni, jobban, erősebben hinni és bízni Isten kegyelmében!
Majd arról mesélt, hogy szerinte milyen sok embernek a vágya, óhaja, könyörgése ez. Mert ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen nagy ajándék, milyen nagy kegyelem a hit!
Vannak a földi életnek olyan pillanatai, helyzetei, amikor az ember nagyon világosan látja, hogy hit nélkül nemcsak, hogy nem lehet, de nem is érdemes tovább élni!
Én tapasztalatból merem állítani, hogy nemcsak nehéz helyzetben, hanem az életnek mindenféle pillanatában így van ez: hit nélkül az egész földi élet értelmetlen zűrzavar, szeszélyes játék és nyomorult kaland! Nemcsak a szorultságban lévő embernek, hanem az embernek, az igazi emberi élet lehetőségei szempontjából van elengedhetetlenül szüksége arra, hogy hinni tudjon!
Majd a beszélgetésünk vége felé felhívta a figyelmemet arra, hogy higgyek!!!! Mindegy, hogy miben, csak abban töretlenül….
Apuci jelentem, teljesítve a feladat!
Hiszek Magamban és a Jó Istenben…. És még mielőtt megbotránkoznál azon, hogy magamat mondtam előszőr… Igen, mert a Jó Isten bennem van… ezért sincs igazán szükségem papokra…. Bocsánat drága pap vagy lelkész barátaim!!!
És IGEN, a legfontosabb számomra a HIT-em, mert ha hiszek MAGAMBAN, akkor minden fentebb felsorolt vágyam teljesülni fog, mert tiszta szeretettel fordulok a megvalósításuk felé, hiszen tudom, hogy csak olyanra vágyom, ami jó NEKEM, amely BOLDOGGÁ és SZABADDÁ tesz……
Ezt olvastam a napokban:
"Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.
Higgy az életben, annak minden édes vagy keserű pillanatában, hisz a hullámzó folyó vízcseppjei is békésen fogadják a vihart és a napsütést.
Higgy a lehetőségekben, tudván, az idő nem más, mint Isten türelme és emlékezete.
Higgy a hitben, mely nélkül minden – az ember, a világ, az élet – vak és hamis.
Higgy mindenek felett.
Hinni valamiben – felemel önmagadhoz."
Szép napot!
Javaslom, hogy találj dolgokat amelyekért érdemes élni.....
1., Egy jó olasz csavart vanília-csokoládé fagylalt.
2., A barátokkal, családdal jókat enni és inni és közben megváltani a világot.....
Ja, és ezt nézd meg......