Édesanyám

Szia!

Ez a negyedik levelem. A négyes szám jelentése, hogy az angyalok veled vannak. Fordulj hozzájuk segítségért, irányításért, szeretetért és biztonságérzetért.

Számomra nagyon sokáig Édesanyám adta a legnagyobb biztonságot… ezért most Róla írok Neked.

Az apropóját az is adta, hogy a női identitásomról írtam Neked nemrég és ez szorosan összetartozik az Édesanyámtól kapott mintával….

Az én Nagymamám megjárta Auschwitzot és miután onnan hazajött, hozzáment Keresztanyám édesapjához és 1 évvel a hazatérése után született meg a Keresztanyám. Sajnos ez nem volt egy sikeres házasság és amikor Keresztanyára is kezet emelt az apja, Nagyi a gyermekével és egy bőrönddel elhagyta. Ekkor már Nagyapám egyetemista volt és itt ismerkedtek meg egymással.

Amikor Nagyapám édesanyja megtudta, hogy egy elvált, reformátusnak betért zsidó asszonyt akar, egy gyerekkel feleségül venni, akkor kitagadták…. Így szegényen, de a legnehezebb helyzetbe egymásba kapaszkodva, nagy szeretetben, két nagyon sérült ember kezdte meg a közös életét.

A végzést követően már közösen telepedtek le egy vidéki nagyvárosban és mivel nagyon szegények voltak, ezért egy bérlakásban éltek, így ebben a helyzetben elég felelősség volt számunkra egy gyermek felnevelése is, ezért nem akartak még egyet….

Ebbe az őt nem váró világba született bele az ötvenes évek elején Édesanyám, ráadásul Nagyi trombózist kapott a szülés közben és ezért hetekig nem engedték ki a kórházból, így Anyuci az anyai jelenlét nélkül kezdte meg az életét….

Nem volt egy zseni, de szorgalmas volt nagyon és imádott olvasni és énekelni…. Mivel 6 év volt Keresztanyával közöttük, ezért egy furcsa kapcsolat alakult ki közöttük az évek alatt…. szeretet teljes, de furcsa…. Édesanyámnak ebbe a valóságába tört be a szerelem 14 éves korában….

Két hasonló, polgári családi környezetből jöttek, de mégis nagyon mások voltak, de olyan szerelmet éltek meg, hogy bármit megtettek a közös jövőjükért…. 16 éves volt Anyuci, amikor Apa el akarta jegyezni…. és az anyai Nagyapám megkapta az első szívinfartusát….

A közös jövőjüket segítette elő, hogy mind a ketten ugyanabba a városba mentek el továbbtanulni. Az apai Nagymamám ekkor kidobta Édesapát otthonról…. Ez nem segítette elő a két család egymásra találását és mi úgy nőttünk fel, hogy a két nagymama nem beszélt egymással…. Ezért Apáéknak külön tartották meg az esküvőjét … A polgárit az apai család tartotta meg magának, az egyházit pedig az anyai….

5 vetélés után születtünk meg a hetvenes évek közepén az ikerfelemmel. Nagyon vártak bennünket, de Édesanya nem volt felkészülve ránk…. Szerintem a sok felnemdolgozott veszteség pedig nem segítette a két egymásba kapaszkodó, fel nem nőtt, önálló személyiséggel nem rendelkező ember (gyermek) jó, egészséges apává és anyává válását…

Édesanyám egy szép, okos, művelt, támogató, kedves, szórakoztató asszony volt, de valahogy a terhek, a felelősség alatt megrogyva nem tudott azzá válni, amivé szeretett volna és ami benne volt. Mindig valakinek a valakijeként értelmezte magát: Nagypapám leánya, Édesapám felesége, az én Édesanyám…. De, hogy Ő valójában ki is volt, azt sohasem tudtam meg….

A nagyszülőim halála megrogyasztották Édesanyát és Apuci halála pedig már a földre is küldte….....

Ebben a helyzetben próbált bennünket, két egyetemista gyereket, a legjobb tudása szerint felnevelni… és mi mind a ketten az egyetem elvégzését követően ebből az óvó, megfojtó szeretetből megszöktünk…. a testvérem megnősült, én pedig elköltöztem messze….

Az elköltözésemet követően szeretetből, felelősségből és lelkiismeretfurdalásból az anyagi és társadalmi biztonságot próbáltam neki megteremteni, de azt nem tudtam, hogy ezzel beléptem az Édesapám helyére…. Bár ne tettem volna!!! 

Mi nagyon szerettük egymást, nagyon sok mindenről ugyan úgy vélekedtünk, rengeteg minőségiidőt töltöttünk együtt…. De ennek ellenére nagyon nehéz volt vele a közös életem…...

Sajnos ezt nem segítette a vő és a menny belépése…. A sógornőmmel szépen lassan vált élhetetlenné a közös életük, a volt férjemmel hamar kiderült, hogy ez is pokol lesz…. 

A kétezres évek elejére már egyik fiatal családhoz sem tehette be a lábát…. Karácsonyára pedig már annyira egyedül maradt, hogy még az ünnepet is egyedül töltötte….....

Én így kezdtem neki a lombiknak…. az anyaságomnak…....... Háááááát nem sikerült! 

Azt tudtam, hogy ebben, a folyamatos küzdelemben, ami az Anyám és a volt férjem között volt, ebben nem lehet egy gyermeket kihordani és felnevelni. Döntenem kellett és én döntöttem! Bár ne tettem volna, mert akit választottam méltatlan volt rá….... 

Életének utolsó nyarán, a születésnapi "púderbulijára" készülve úgy összevesztünk, hogy rácsaptam az ajtót és hazajöttem…. Sohasem csináltam ilyet, bármilyen cirkusz után megráztam magam és újra visszatértem úgy mintha sosem történt volna semmi, most pedig kiléptem az ajtón és eljöttem… Amikor átléptem a küszöböt tudtam, éreztem, hogy én sohasem fogok már visszajönni ide ugyanúgy, mint eddig…. Háááát erre nem gondoltam, ami jött….

2 hét múlva mi elutaztunk és azt tudtam, hogy Anyuci nincs igazán jól, de igazán nem volt semmi komoly. Folyamatosan beszéltem – mint mindig – vele és Testvéremmel, majd összevesztünk a telefonban, mert felelőtlen volt…. és én megígértem a Testvéremnek, hogy a hétvégén majd hazamegyek és elhozom magammal az orvoshoz. De Ő is döntött és nem így lett!

Annak a napnak a reggelén, miután egy órát beszélt Keresztanyámmal, meghalt…. Nem vette fel a telefont..... A Tesóm elment hozzá, de már csak halva talált rá…. Nyugodt volt és megbékélt…….

Imádtam az Édesapámat azzal együtt, amiket elkövettünk egymás ellen, de az Édesanyám halála megsemmisített! 

Nem csak a lelkiismeret furdalásomért, hanem azért is, mert az a láthatatlan köldökzsinór, amely az édesanyánkkal a születésünket követően is megmarad és összeköt, végképp elszakadt…. 

És az én okos, szép, kedves, humoros, otthont szerető és megteremtő, művelt, ápolt, mindig finom illatú NAGYASSZONY, a Király mellett igazán méltó Királyné Édesanyám elment és már nem volt többé…. 

És én ÁRVA lettem….

Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy Ő volt az Édesanyám, mert ma nem lennék az, aki vagyok… egy okos, szép, kedves, humoros, otthont szerető és megteremtő, művelt, ápolt, mindig finom illatú NAGYASSZONY, egy igazi Király mellé való Királyné (Királynő)!

"Megszülettem, hallgattam s értettem szívének dobbanását…"

Vigyázz az Édesanyádra…., mert belőle tényleg csak EGY VAN!!! 

Én imádom a Mamma Mia-t! Nem csak a zenéje miatt, hanem engem elkapott a darab, film hangulata is.... Számomra ez a két dal mondja el a legjobban egy Anya - leánya kapcsolatát.......

Ezt éltem át, amikor az esküvőmre készültem..., annak ellenére, hogy nagyon nem támogatta azt....

Ezt láttam vagy ezt akartam látni és majd megélni amikor a Tesómék gyermeke megszületett és abban reménykedtem, hogy én is az Édesanyám biztonságában várom majd a sajátjaimat......

És az utolsó.... Édesanyámnak szól.....

 Nagyon szeretlek Anyuci! ÖRÖKKÉ.....