Bizalom

Szia!

A 17-es szám az 1-es és a 7-es szám keveréke. Ha ezt a két számot összeadjuk, a 8-as számot kapjuk, ami a karma száma. Ez a szám szerencsés, de néhány múltbeli problémán is dolgozni kell. Ez a szám az isteni igazság és cél felé vezet bennünket. A végtelenség szimbólumának is tartják.

A 17-es szám az életben bekövetkezett pozitív változások, a tisztaság és az intuíció, az életben elért sikerek száma is. A spirituális ébredés és megvilágosodás felé vezető út kezdetét is szimbolizálja. A lelki adottságok és a belső bölcsesség fejlesztését jelenti. Ez is a gondolatok alakban való megnyilvánulásainak száma. Ez egyben sok szerencsét is jelent. Inspirálj hálát az Univerzum minden áldásáért. Ez a szám erősen spirituális jellegű.

A szeretet és a béke utáni vágyat is szimbolizálja az egész emberiségben.

Azok az emberek, akik ennek a számnak a hatása alatt állnak, rendkívül fejlett pszichés és tisztánlátó képességekkel rendelkeznek.

Hááát…. a mai témámhoz, a BIZALOM-hoz kellő pszichés és tisztánlátó képességgel kell rendelkezni….

Már olvastad az "Élet" -ről szóló levelem, amely valójában nekem a HIT-ről szól… A HIT, amely számomra a BIZALOM előszobája….

Mostanában úgy látom, hogy nagyon sok szó esik róla a hétköznapi párbeszédjeinkben is, de általában a negatív oldalról: azt mondjuk, nem bízunk, nem tudunk újra megbízni valakiben, vagy éppen vakon megbíztunk, mégis elárultak…

A bizalom fontos szerepet tölt be az életünkben, a kapcsolatainkban. De vajon egyszerű, igen-nem kérdésként kell rá tekintenünk? Mi valójában a bizalom? És ha egyszer elveszett, vajon vissza lehet hozni? Miért van az, hogy annyira hosszú idő felépíteni, elveszíteni viszont csak egy pillanatig tart? Hogyan teremthetjük meg a bizalommal teli kapcsolat alapjait? Miként válhatunk megbízható társakká? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amelyek most csak úgy kavarognak bennem……

Te tudod, hogy számomra a DÖNTÉS milyen fontos, ezért a BIZALOM is számomra ebből következik, mivel ebben az esetben az a DÖNTÉS számomra, hogy valamit, ami fontos nekem, más cselekedetei által sebezhetővé teszek…. és ezáltal: MEGNYITOM A LELKEMET SZÁMÁRA...….

A bizalom mind a ketten tudjuk, hogy minden kapcsolat alapja, amelyet csak lassan, téglánkként lehet felépíteni. Kiskoromban arra gondoltam, hogy olyan, mint az-az edény, amibe az üveggolyókat gyűjtjük. A barátaimmal idővel sok-sok apró üveggolyóval töltöttem fel a saját edényemet, és azáltal, hogy közös titkaink, élményeink voltak, mellettem álltak, kialakult köztünk a bizalom….

Ehhez hasonlóan, ha megakarjuk indokolni, hogy miért bízunk valakiben, akkor sok apró gesztus, mondat, emlék idéződig fel bennünk, hogy miért is bízunk meg benne.

Tudjuk jól, hogy elengedhetetlen a kapcsolatokban, mégis ködös fogalomnak tűnik: érzelemről, személyiségvonásról, viselkedésről vagy éppen, amikor magáról, a kialakulásának a folyamatról van szó….

Bármilyen minőségű együttműködés, kapcsolat alapja számomra a bizalom és az ebből következő LOJALITÁS. Számomra az egymás iránti lojalitása nem csupán egy tényező a sok közül, hanem a boldog (pár)kapcsolat alappillére, ami folyamatos figyelmet érdemel és fejleszthető.

Nekem egy boldog (pár)kapcsolat alapja, hogy nem a saját nyereségemet akarom a másik kárára maximalizálni, hanem éppen ellenkezőleg! Tisztában vagyok azzal, hogy a boldogságom nem a másiktól függ, de annak milyensége és mélysége kölcsönösen összefügg, ezért hajlandónak kell lennem arra, hogy a másik igényeit és szükségleteit is figyelembe vegyem és nemcsak a saját magam, hanem a másik nyereségének a növelésére is törekedjek és mindeközben önazonos maradjak!

Számomra ezáltal jön létre az-az együttműködő egyensúly, amely következtében már nem éri meg nekem egyoldalúan változtatni az életemen, a működésemen, mert nem járnék jobban…. Minél nagyobb a bizalom és a lojalitás bennem a másik iránt, annál jobban figyelek rá, annál jobban figyelünk egymásra. Egy bizalmi kapcsolatban jó érzéssel tölt el, ha a másik sikerrel jár, és zavar, ha bosszús. Egyszerűen nem tudok örülni a saját nyereségemnek, ha azzal ártok, vagy nem segítek a másiknak!

Nekem nem az egyéni jóllét, hanem a (pár)kapcsolat minősége az elsődleges, vagyis a közös érdek felülírja az én érdekeimet, de a múltból tanulva nem feláldozva önmagamat és önazonosnak megmaradva! Így a bizalom egyre erősödik, egyre jobb, minőségibb az együttlét, és ezáltal egyre mélyebbé válik számomra a (pár)kapcsolat…

Ez elvontnak tűnhet, de a valóságban a bizalom nagyon is apró gesztusokból épül fel, például reggelente egy konyak megy, vagy éppen egy jó pillanatban érkezett ölelés, amikor úgy érzed, hogy minden a fejetetejére állt…

Nekem ehhez, hogy ez működhessen, elengedhetetlen, hogy képes, képesek legyünk őszintén kifejezni a figyelem és szeretet iránti igényemet, igényünket, és megengedjem, megengedjük, hogy a másik meglássa a valódi arcunkat. Mindez együtt jár a tökéletesség mítoszának elengedésével, és azzal, hogy érzelmileg sebezhetővé váljak, váljunk….

A sebezhetőség felvállalása nehéz lépés, csak az tudja megtenni, aki bízik önmagában és hisz abban, hogy érdemes a szeretetre!!!!!

Szerintem a saját magam felé érzett empátia és a belülről jövő önértékelés adja meg a bátorságot a tökéletlenségem beismeréséhez, a kontrollról, illetve az irányításról való lemondáshoz, valamint a másik iránti bizalomhoz.

Ezt annak ellenére engedem meg magamnak, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a (pár)kapcsolat örökkévalóságára nincs semmilyen garancia. Ehhez a folyamathoz idő kell, illetve a saját és a másik határainak a folyamatos tiszteletben tartására is szükség van.

John Gottman párterapeuta, a Washingtoni Egyetem pszichológusprofesszora szerint öt fontos tulajdonságról érdemes megbizonyosodni, mielőtt megnyílunk a másiknak:

• Becsületesség: Ne bízz benne, ha hazudik neked!
• Átláthatóság: Ne bízz benne, ha titkolja előtted az életének bizonyos részeit!
• Elszámoltathatóság: Ne bízz benne, ha titkos ügyletei vannak, és ha rákérdezel, csak annyit mond: "Bízz bennem!"
• Tisztesség: Ne bízz benne, ha nem viselkedik etikusan és tisztességesen!
• Önzetlenség: Ne bízz benne, ha csak önös érdekek vezérlik, ha nem áll melletted és nem támogat!

Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani azt is, hogy olykor mindenki hibázhat, elfelejtheti, amit megígért…. még én is….

Szerintem azt már látod és meg is tapasztaltad már, hogy ha én bízom a másikban, akkor nem titkolom a tökéletlenségemet, a hibáimat, a sebezhetőségemet és ha a másik is sebezhetővé teszi magát előttem és felelősséget vállal a hibáiért, akkor megteszek mindent azért, és figyelni próbálok arra, hogy tisztelettel bánjak a másikkal, mert az irónia és a szarkazmus ilyenkor még mélyebb nyomot hagy a másik lelkében, a LÉLEKBEN….

Tisztában vagyok azzal is, hogy a bizalmat építem, építjük azzal is, ha képes, képesek vagyunk ítélkezés, védekezés, vádaskodás vagy tanács­osztogatás nélkül meghallgatni a másikat…. bár nekem ez sajnos nem mindig sikerül, ebben is van még hová fejlődnöm….

Sokszor elgondolkodtam azon és a terápiáim során is örökös kérdés, hogy: Mi is a bizalom gyökere?

Vannak, akik könnyen elhiszik, hogy érdemesek a szeretetre, képesek őszintén megnyílni és felvállalni magukat, én viszont egész életemben annyira vágytam a szeretetre, annyira rettegtem az elutasítástól, hogy inkább bezárkóztam és csak szerepet játszva mutattam meg valamit magamból, amely pedig szétfeszített…

Ma már a tanulmányaimból és a terápiáimnak köszönhetően tudom, hogy a kapcsolatban való viselkedésünkre a temperamentumunk és az aktuális kapcsolatunk mellett, a gyermekkorban megalapozott kötődési mintáink is hatással vannak. Erikson szerint a születéstől a 18 hónapos korig tartó időszak a legfontosabb a bizalom kialakulása szempontjából.

Ha az anya (vagy a gondozó) adekvát válaszokat ad a csecsemő jelzéseire, kielégíti annak szükségleteit, és megfelelően gondoskodik róla, akkor kialakul az anyai szeretetből áradó biztonságérzet, az ősbizalom.

Természetesen nemcsak az anya-gyerek kapcsolat a meghatározó, hanem a család érzelmi klímája is. Azok, akik olyan családban nőnek fel, ahol elismerik és elfogadják az érzéseiket, könnyebben nyitnak mások felé.

Sue Johnson párkapcsolati terapeuta szerint nemcsak a gyerekeknek fontos az érzelmileg elérhető, elfogadó és válaszkész személlyel való kapcsolat és szoros közelség, hanem felnőttként is az mozgat bennünket, hogy a másik mellettünk áll-e, fontosak vagyunk-e neki, megbecsül, valamint elfogad-e bennünket. Ha kisgyermekként kialakult az ősbizalom érzése, akkor a későbbi életünk során nyitottabbak leszünk a szociális helyzetekben és jobban meg tudunk bízni a társainkban.

Sajnos ma már tudom, hogyha ezek nem alakulnak ki, vagy nem egészségesen jönnek létre bennünk, akkor – amennyiben hajlandóak vagyunk ezzel szembenézni és változtatni is kívánunk rajta - várhatóan hosszú terápiás időszak, komoly önismereti munka vár ránk… és már meg is érkeztünk az EMPÁTIA és a HITELESSÉG kérdéséhez…

A bizalom apró gesztusokból épül fel, az empátia és a hitelesség pedig a kötőanyag, amitől pedig szilárd lesz az építményünk. A bizalmat nem lehet betanult frázisok segítségével elérni, mert ennél sokkal fontosabb, hogy milyen indulattal cselekszünk. Számomra nagyon fontos, hogy valóban megpróbáljam megérteni és elfogadni a másik embert, de mindeközben önmagamról sem akarok megfeledkezni!

Ma már tisztában vagyok a saját értékeimmel, az érzéseimmel, illetve azzal, hogy mit szeretnék, és ezekről képes vagyok őszintén, nyíltan és hitelesen kommunikálni.

Amikor sérül a bizalom, kulcsfontosságú, hogy a megbántott fél (vádaskodás nélkül) kifejezhesse a fájdalmát, a másik pedig valóban átérezze, hogy mekkora kárt okozott, és ne csak bocsánatot kérjen, hanem elismerje az érzések jogosságát, hiszen tudjuk, hogy érzésekkel nem lehet vitatkozni…. Meggyőződésem, hogy a bizalom csak akkor kezdhet újjáépülni, ha a sértett fél látja, hogy valóban megértették és átérezték az érzéseit!

És ami talán a legfontosabb… a bizalom nem csak másokra vonatkozik: önmagunkban is képesnek kell lennünk megbízni. Azokat a kérdéseket, amelyek a bizalom építőköveihez tartoznak, saját magunknak is képesnek kell lennünk feltenni és megválaszolni! Például: Tiszteletben tartjuk-e a saját határainkat? Nagylelkűen a legjobbat feltételezzük-e saját magunkról, még akkor is, ha hibázunk?

Tudom, hogy ezt már írtam, mondtam Neked, hogy senki sem ismerhet engem annyira, mint én önmagamat, senki sem szerethet engem jobban, mint én önmagamat és ezért nem kérhetem az emberektől, hogy olyasmit adjanak nekem, ami én nem adok meg saját magamnak! Nem kérhetjük másoktól, hogy megadják nekünk azt, aminek az elfogadására nem tartjuk magunkat érdemesnek, alkalmasnak! A bizalmat pedig akkor érdemeljük csak ki, ha képesek vagyunk bízni saját magunkban.

Igy a bizalom útján az első lépést is saját magunkból kiindulva kell megtennünk! Maya Angelou olyan szépen mondta ezt egykor: "Nem bízom olyan emberben, aki nem szereti saját magát, de azt mondja, szeret engem.' Ő egy afrikai mondás nyomán fogalmazta meg ezt a gondolatot, ami úgy szól, hogy: Óvakodj a meztelen embertől, aki ruhát kínál neked!

ÉN BÍZOM MAGAMBAN és ami a legfontosabb: BENNED is!