Barátok!
Szia!
A tizenegyes az egyensúlyt jelképezi. A férfi és női egyenlőség, a munka és szórakozás közti egyensúly, de a gondolatok és lélek is egyensúlyba kerül ennek a számnak a hatása alatt.
Az intuíciónkat is képviseli - de ahhoz, hogy ne csak a szemünkkel, hanem a lelkünkkel és az érzékeinkkel is lássunk, nyitottaknak és fogékonyaknak kell lennünk minden rejtett jelentésre.
A tarotban a 11. szám az igazságosság kártyához kapcsolódik, amely az egyensúlyt, a döntéshozatalt és a tisztességet szimbolizálja. A 11. szám látnoki vezetést és szükséges változásokat hoz az igényes helyzetekben. Ez a szám magában foglalja a tartós érzékenységi jellemzőket és a megoldások keresését víziókon és célokon keresztül. Ez a szám a spirituális tudatossághoz kapcsolódik.
Ez a számjegy jelezhet bizonyos vétségeket, veszélyeket és bűnöket is. Na jó, ennyit a számról, amely 11-én született!
Ma a barátságot választottam Neked, amely nagyon fontos számomra….
Valahol olvastam egy érdekes gondolatot, amely valahogy úgy szólt, hogy "A kapcsolatok jelentik az ember túléléséért felelős legfontosabb tényezőt." …
Azt mindig is sejtettem, hogy ezek a kapcsolatok mennyire fontosak, de a lelkem majdnem halálakor jöttem rá, hogy életet is tudnak menteni….
Az köztudott, hogy nekem az emberekkel való minőségi kapcsolódás nagyon fontos, lételemem, amelyben biztos, hogy szerepet játszik az is, hogy iker vagyok…. Az sem volt számomra sohasem kérdéses, hogy ahhoz, hogy én egy boldog emberként éljem le az életemet, ahhoz fontos számomra a család, a barátok, a megfelelő munkahelyi környezet…, tehát az emberi kapcsolataimba kell befektetnem!
Arra is rájöttem, hogy a boldogsághoz nem fontos a kapcsolati hálónk mérete, hanem az azt alkotó kapcsolataink minősége. Azaz hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással mély gondolatokat és személyes érzéseket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást egymásnak.
Az én barátaim megméretettek Édesapám, majd Édesanyám halálakor, az Ikrek elvesztésekor, majd a válásomkor. Sokat elvesztettem….
Az élet úgy hozta, hogy nekem nagyon sok férfi barátom van…. Ezt természetesen az is adja, hogy amikor elkezdtem a sportolni, otthon elsősorban az akkori egyetemista fiúk vívtak nálunk. Persze ez is szerepet játszott abban, hogy elkezdtem…
Idén lesz 32 éve, hogy elkezdődött az életem ezen szakasza. Közöttük lettem csitriből fiatal nő, asszony, árva, elvált asszony…. Ez is okozza, hogy annak ellenére, hogy néha már nagyon nem bírom, még mindig közöttük élek…
Természetesen előadhatnám Neked, hogy én tapasztalatból tudom, hogy minden hátsószándék nélkül is működik férfi-női barátság, és blablabla… de ez sajnos nem igaz… Majdnem mindegyikőjükkel a kezdetekben le kellet játszanunk ezt a kört…, de szerencsémre mindenki kellő intelligenciával kezelte a helyzetet és ezért sokukkal még ma is barátok vagyunk.
A női barátságaim már érdekesebb…, mert nem nagyon voltak. Valahogy nekem sosem ment jól a nőkkel való kapcsolódás…. a drámás gimiben ment a cicaharc a színésznőjelöltek között, majd az iskola váltás után egy ideig én voltam az új, majd nagyon hamar elkezdtem versenyszerűen sportolni. Mindig volt egy-egy kapcsolódásom, de több nem és ezek is az éppen aktuális helyzet megszűnését követően eltűntek.
Majd jött az egyetem, ahol már végképp nem volt igazán időm az igazi egyetemista lét megélésére, de valójában igazán sohasem érdekelt…. Mégis ott lett a ma is számomra legjobb barátnőmnek számító lány a "barátnőtársam" …. Ő MINDENT átélt és megélt velem….
Majd jött a felnőttkorom, amely során lettek fel-fel bukkanó hölgyek, akik valameddig részesei voltak a társasági életemnek, de olyan igazi "Púderbulis" életem, amelyre mindig is vágytam, vagy egy Vörös sátram sohasem lett….
Majd jött egy nőkkel teli munkahely és egyszer csak lett "Púderbulim", amelyet ugyan úgy éltem meg és csinálok a mai napig mint az Édesanyám….
Majd felrobbant MINDEN és az új életem kezdetén megvágytam a mai életem…. A vágyaim között volt egy olyan igazi Polgári Nagyasszonyos nőkhöz való kapcsolódásomnak az igénye, és mára már rengetegszer megélem…
Nekem nem lett olyan nagy családom amilyenre vágytam, sem a hozott, sem az általam teremtett, pedig mindig az egyik legnagyobb vágyaim közé tartozott (majd most!). Ezért számomra a barátok biztosítják ezt a felhőtlen kapcsolódásnak az esélyét, amelyet álmaimban is látok:
A nagy fa alatt étel és ital maradványoktól roskadozó asztal körül csivitelő barátok, szaladgáló gyermekek és állatok között fáradtan megpihenő örömtáncba úszó lelkem, amely a szeretet étkét és italát adta át a lélekcsaládjának….
Barátkozz, kapcsolódj, mert ennél jobb nincs! Kezd el MOST!
Ha már barátok.......