A döntésed következményei…

Szia!

Erről sohasem gondoltam volna, hogy ezt valaha valakinek is elfogom mondani, na azt pedig végképp nem, hogy le is írom….

Felelősséget vállalok azért, amit tettem! Általa felnőtté váltam! Bár ne kellett volna….

A 10-es szám a pozitív hozzáállás és az optimizmus szimbóluma. Optimistának kell lennünk az életünkben bekövetkező változásokkal kapcsolatban.

Azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a saját életünkért! Meg kell teremtenünk a sorsunkat és a jövőnket…. 

Háááát, én megteremtettem….

Az ezredforduló előtt néhány évvel, egy nyári napon, egy olyan döntést hoztam, amelynek következében valaki meghalt….

21 éves egyetemista lány voltam. Már aktívan versenyeztem, elindultam a tudományos úton, jól tanultam és ezért már 2 félévet Köztársasági ösztöndíjas is voltam.

Minden tökéletes!

Majd januárban kiderül, hogy Apuci nagyon beteg…. 

Tavasz, megismerkedtem egy 3 évfolyammal felettem járó fiúval…. A vonzódás, a szerelemnek a hite segít elviselni annak minden pillanatát, ami Édesapa körül zajlik…. 

Majd életemben másodjára lefekszem ezzel a fiúval… (Az első szexuális élményemet hagyjuk…) és a május így telik el…. 

Majd nem jön meg…. teszt… és a rémület….!!!!!!!!!!!!!!!!

Az sohasem volt kérdés számomra, hogy gyermekeket akarok, ha lehet hármat…. De….

Mondhatnék minden félét, hogy miért hoztam meg ezt a döntést, mert nem más hozta meg, CSAK ÉN (!!)…, mert még az apjának sem mondtam el… 

De nincs semmi értelme, mert akkor ott, azt gondoltam, hogy ez a legjobb döntésem…. 18 éves elmúltam amikor elveszítettem a szüzességem, mert úgy gondoltam, hogy akkor már nagykorú leszek, szabad és ha netalántán óvatlan leszek, akkor csak nekem kell döntenem….

A szabadság komoly dolog. Felelősséggel jár! Ha valaki balesetet okozna és meghalna a gyereke, a törvény és az emberek előtt is vállalnia kellene a következményeket. Az emlék élete végéig kísértené, és ha képtelen lenne egy hosszú, embert próbáló folyamat révén megbocsátani magának, a bűntudat teljesen felemésztené.

Ha valaki a méhében levő gyerekével végez, a törvény előtti felelősségre vonást elkerülheti, de a fájdalmat egész testében érezni fogja!

A legális keret és a társadalom közönye úgy működik, mint az érzéstelenítő, de az elfojtott fájdalom időről időre gyötrelmesen, ellenállhatatlan erővel fellángol, mert elveszünk ilyenkor egy életet, amely nem jelenti azt, hogy semmivé lesz, mert amikor a magzatunkat, vagy kisbabánkat elveszítjük, akkor a lelkünkben is meghal valami – függetlenül attól, hogy saját elhatározásunk, vagy valamilyen külső körülmény vezetett az így megélt veszteségünkhöz.

Ezzel az irtózatos hiánnyal pedig muszáj (lenne) valamit kezdeni, mert a veszteség fájdalmának megélése nélkül szinte lehetetlen továbblépni: a teher, amit cipelnünk kell ilyenkor, olyannyira súlyos, hogy egészen összeroskadhatunk alatta.

Valamiért mégsem próbáljuk meg letenni ezeket a csomagokat: mélyre temetjük magunkban a fájdalmat, hallgatunk arról, amiről beszélni kéne, aminek következtében a tudattalanul lappangó trauma észrevétlenül kerékkötőjévé válhat az életünknek.

Én, aki megöltem a gyermekemet, ma már tudom, hogy azzal a nagy szabad akaratommal és a szabadságommal való visszaélésem volt, amit magam ellen is elkövettem!

"Tégy, amit akarsz. Egyedül a tied az életed!" - mondják, de ez egy nagy hazugság…......

Nők milliói bolyonganak hozzám hasonlóan a társadalom érzéstelenítőjétől kábán a világban, tudva, hogy sohasem csókolhatjuk meg, ölelhetjük magunkhoz az édes kisbabánkat az akkor ott, a legjobb döntésnek hitt hibánk miatt!

Talán néhány film, színház, könyv segíthet megérteni, milyen összetett probléma az abortusz témaköre. Nem vidám alkotások ezek, de talán gondolkodásra sarkallnak minket, és bemutatják, hogy ez a legkevésbé sem fekete vagy fehér.

Ilyenkor jövünk rá, hogy valójában hány olyan kérdés van, amelynek feltétele rólunk is szól… és én elkezdtem feltenni magamnak őket annak érdekében, hogy eltudjam fogadni a döntésemet…

Sokszor jut eszembe: 

Mi lett volna, ha megtartom?…. 

Apuci itt maradt volna velünk?......

Adott volna értelmet az életének?.... 

Ő képes lett volna itt tartani Őt?.....

Azóta őszintén tudok beszélni az elmúlásról, mert tudom, hogy természetes része az életnek….

Mindig Te dönts az életed MINDEN kérdéséről, mert ez szabaddá tesz! De tudd is MINDIG annak összes következményét és a felelősséget felvállalni….

Tavasz van.... Újra él a természet.... Újra élünk....

Ez a döntés más volt.......De ennek következtében is sok lélek halt meg.......